Ma van pontosan egy hónapja annak, hogy Amerika földjén landoltunk. Az egy hónap alatt máris sok élményben volt részünk, ugyanakkor van egy kis rálátásunk is az "itteniek" életére.
Igazából csak jó dolgokról írhatok, semmi panaszunk sem lehet. Talán az egyetlen furcsa dolog (az otthoniak szemszögéből), hogy egyáltalán nem volt honvágyunk. Igaz annyira zsúfolt a programunk (pedig a prédikálások, képviseleti "meetingek" ezután következnek), hogy nagyon nem is volt alkalmunk ezen a gondolaton lovagolni. Az igazság az, hogy a mai "gazdasági válságban" (üzletember barátaim ezt jobban tudják) kiváltság ilyen ösztöndíjban részesülni. Mindhárman tanulunk, külön bentlakási apartmanunk van, ittlétünk megélhetési szintjét fizetik. Tanulunk, látunk, tapasztalunk, barátkozunk, gazdagodunk (lelki és szellemi értelemben) és képviselünk. Időnként ez nagy súlyként nehezedik a vállunkra. Nemcsak magunk vagyunk, hanem az erdélyi unitárius közösséget képviseljük. Ezt pedig épp a Balázs Ferenc-i (akinek tiszteletére és emlékére létrehozták ezt az ösztöndíjat, bővebben itt olvashatsz életútjáról-
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_Ferenc_%28%C3%ADr%C3%B3%29 -érdemes elolvasni!) őszinteséggel és akarattal akarjuk megvalósítani. Tudom azt - s most nem a nagyképűség beszél belőlem-, hogy jókor vagyunk jó helyen (és jó emberek személyében...). Ismerem magam, ismerem családom: ittlétünk a testvérkapcsolat fejlesztéséhez vezet.
Amúgy itt nem kolbászból vannak a kerítések. Sok a panasz az amerikai emberek részéről. Furcsa időket élünk, s ezt az emberek saját bőrükön tapasztalják. Még nem tudtam eldönteni viszonyítási skálájukat (olvasod Csibykém, hogy milyen kifejezéseket használok?): vagy eddig valóban kolbászból volt a kerítés, s midőn avasodni kezdett már nem ízlik. Vagy az általunk odahaza is tapasztalt gazdasági, de leginkább erkölcsi válság valóban innen származik. Akinek állása van az boldog, hogy egészségügyi és szociális biztosítása van. A fizetésből megélnek, sok-mindenre futja, de a holnapi nap bizonytalansága fejük fölött leselkedik. Ellenben sok a hajléktalan és a peremen élő úgynevezett lerobbant ember. Időnként ijesztő képet festenek az utcák. Egyetemei város, nyüzsögnek az utcák az egyetemistáktól, az ázsiai származásúak vannak túlnyomóan.
Az emberek nagyon kedvesek, időnként váratlanul hosszas beszélgetést folytatsz teljesen idegen emberekkel. Előre beütemezett programjuk van, mindent hosszútávra terveznek. Ez eddig számomra ismeretlen fogalom volt, most például azt is tudom, hogy jövő esztendő májusában milyen teendőim vannak (természetesen nem én készítettem el). Ebből úgy látom mi is tanulhatunk...
Vezetés közben végtelenül türelmesek, nyugodtan haladnak az utcákon, a bicikliseknek (mi is azzal közlekedünk) mindig előnyt adnak. Széles-sávú utak (sokszor egymás mellett hat sáv halad), pókhálószerű felüljárórendszerek sokasága teszi lehetővé a biztonságos (egyirányú) haladást.
Amióta itt vagyunk esőcseppet nem láttunk, azt mondják, hogy egyhamar nem is lesz. Az "indiánok nyarát éljük" (nálunk talán a "vénasszonyok nyarának" felel meg), este-éjszaka-reggel hűvös, nappal "döglesztő" meleg. És mégis minden zöld, hatalmas fák díszítik a várost. Ennek két magyarázata van: az órapontossággal érkező délutáni köd és az öntözőrendszer.
Most inkább a külsőségekre összpontosítottam, de melyek ittlétünk fontos elemei.
-koppandiz-
 |
| Berkeley a nagy "kaliforniai tengerben" |
 |
| Az UC Berkeley- Egyetem (ez mind hozzátartozik) |
 |
| Gazdasági válság jelei |
 |
| Ökológiai és erkölcsi válság |
