48. Los Angeles és környéke

Itt olvashatsz erről:

http://koppandiz25.blogspot.ro/

-koppandiz-

47. Költözés és szórakozás

Erről itt olvashatsz:

http://koppandiz25.blogspot.ro/

-koppandiz-

49. A blog írása folytatódik

Hamarosan érkezik

46. Búcsú Berkeleytől

Itt olvashatod: http://koppandiz25.blogspot.com/2012/06/46-bucsu-berkeleytol.html

-koppandiz-

44. Elhagyom a várost, Berkeley városát...

http://koppandiz25.blogspot.com/

-koppandiz-

44. Yosemite

 Technikai okok miatt egy más blogon kell folytassam írásaimat, oda is fel lehet iratkozni. Minden egyes bejegyzést itt ezen az oldalon jelezni fogok, csak rá kell kattintani a megadott és kiemelt linkre. 

Szóval most a Yosemite-i kirándulásunkról itt olvashatsz:

http://koppandiz25.blogspot.com/

-koppandiz-

42. Graduation, ballagásom.

  El sem hiszem, hogy vége az iskolai évnek. Csütörtökön megvolt az utolsó vizsgám és ahogy kiléptem az osztályteremből a szabadság szele csapott meg. Vége, "átalmentem", sikerült! 

  Szerencsésnek érzem magam, mivel az órák, amelyeket választottam, tökéletesen az én stílusomnak voltak kitalálva. Szerintem aktív, építő és lelkes diákja voltam a kurzusoknak. Sokat tanítottak, sok új dolgokat tanultam, sok jegyzetem van. Ha írásaimban Amerikát néztem erdélyi szemmel, akkor nyugodtan elmondhatom ezt a tanultakról is: mindent az erdélyi tanuló szemüvegén keresztül néztem, azaz hogyan tudnám a tanultakat otthon gyümölcsöztetni, felhasználni. Második félévben is a teológiai tanulmányok gyakorlati oldala érdekelt: lelkipásztori gondozás különböző élethelyzetekben, a prédikációra való felkészülés fontossága és a pénzgyűjtés, a foundraising gyülekezeteknek. Pozitív energiákkal töltődtem, jó érzés volt ismét diák lenni.

 Egy pár furcsa dolgot fogok most leírni, legalábbis az én erdélyi fejemnek annak tűnnek. Tehát a következő dolgok az iskolai év alatt történtek: óra közben a diák előveszi ételes dobozát, villával és késsel nyugodtan lakmározik; óra közben sétál a diák; számítógépén az internetet böngészi; nem hisz Istenben (ateista), de prédikál és teológiai tanulmányokat folytat; mezítláb prédikál az órán; egy kolléganő egész félévben csak skypon volt "jelen" az órán; "Berkeleyben könnyebb buzinak lenni, mint kereszténynek!"- csak egy párat említve.

  Na, de az elmúlt napok az öröm és ünneplés napjai voltak. Ünnepeltünk csak a családdal, ünnepeltünk a barátok társaságában, díszvacsorán voltunk az iskola diákjaival és tanáraival, hivatalosan évet zártunk az oaklandi unitárius templomban. Szép volt, ünnepi és felemelő. Hálás vagyok sok embernek, de most csak a kis és egyetlen családomat emelem ki, mert nélkülük ez nem sikerült volna! Ildikó és Gusztáv, az "Édesem" és az apai álmaimnak megtestesítője, az egyetlen "sutyerák sziam",- köszönöm nektek!

Szombat este Paul és Cheri házában, San Francisco

Ez már fagyizás közben

A vasárnapi vacsora: Kurt társaságában

Pillanatkép

Bevonulás a templomba

Arliss átadja a diplomát

Édes kettes

Családi kép

A San Francisco-i ismerősök, barátok

-koppandiz-

41. Egy hét az életemből

 

Nyolc óra munka, nyolc óra tanulás és nyolc óra szórakozás

Vasárnap, Május 5.

Berkley UU.- 10 órától egy órás előadást tartottam, melynek címe: Személyes teológiám. Nem könnyű téma,főleg ha mindezt angolul kell elmondani. Egy külön slide show bemutatót készítettem, mindenféle jegyzet nélkül beszéltem. Most még én is éreztem, hogy sikeres volt... Az előadás után Istentiszteletre mentem, ahol a fő téma a zene volt. Jó érzés volt csak a templompadban ülni és hallgatni a jobbnál-jobb zenei előadásokat (az egyházközség honlapja: http://www.uucb.org/) Anne Greenwood bizottsági tag és férje hívott meg ebédre Berkeley központjába. Ide Ildi is eljött, előtte Gusztávot születésnapi partyra vitte el. Délután egy kis séta és tanulás.

A templom

Anne és én a székelykapu előtt

Hétfő, Május 6.

Reggeliben a családdal és ismerősökkel beszéltünk Skypon (amúgy ennek köszönhetően egyáltalán nincs honvágyunk), majd 5,5 órát dolgoztam a konyhán. Délután az egyik dolgozatomat írtam.

Kedd, Május 7.

Délelőtt egy imát kellett megírjak, mivel a GA-n (General Assembley, nálunk ez a Zsinatnak felel meg) egy reggeli áhítatot kell tartsak. Ennek szövegét kellett leadjam határidőre (hm, mos gondolkozom, ez csaknem cenzúra?). Délben a két kolozsvári focicsapat botrányos meccsét néztem meg, amely 27 perc után verekedés miatt félbeszakadt. Szomorú voltam, hogy mindez Erdély fővárosában, az én városomban megtörténhet. Most kivételesen a két csapat játékosai verekedtek össze, de ami még inkább elszomorított az az, hogy az úgynevezett szurkolók többsége magyarellenes dolgokat kiabáltak és saját szülőföldünkrőll való távozásunkat követelték. Mindezt kiegészítette a volt kommunista párt újra hatalomra kerülését országunkban, tolvajok randalírozása lupényi lakásunban és máris a következő dalt dúdolgattam magamban:

                                               http://www.youtube.com/watch?v=ePz96Q_iots

  Szomorúságomat egy dolgozat megírásának befejezésével tudtam kissé enyhíteni, közben még egy órán is voltam (ami tulajdonképpen 3 órát tart).

  Este Jay nálunk vacsorázott. Két nap múlva indul Erdélybe, úgyhogy ez a búcsú és köszönet vacsorája volt. Kellemes estét töltöttünk, melynek végén egy gay/lesbian bárban el is koccintottuk a "jólétet". Amúgy a következő képek a múlt hétfőn készültek, amikor Jay nyugdíjba vonult. Akkor is vacsorával és egy kis ajándékkal leptük meg: 

Szerda, Május 8.
Állatkímélő horgászat

    Ilyent még hallottatok? Kérlek szépen elvégre tanulni jöttem ide, s ennek szellemében követem az unitárius szabadelvűséget és nyitottságot: mindenkit és mindent tisztelni kell! Az állatok kímélete és óvása külön kategóriát alkot! De hát szeretek halászni és ezen a napon egy nagyon kedves lelkész házaspár (Chip Wright és Lisa) el is vitt engem óceáni horgászatra. "Decapotabil" kocsijával pontosan a Bodega Bay (mennyire ismerős a név, igaz nagyapám szerint a bodegába csak Meggyes Jóska, Dóczi Vilibá és társai jártak, akik egyébként nagy halászok is voltak) szép öblébe vittek el, kb. 2 órás autóútra van házunktól. Kinézetünkből és felszerelésünkből nézve profi horgászok képét festettük, de nemcsak a halakkal kellett (volna) megküzdjünk (akik iránt mély tiszteletet éreztünk), hanem a szokásos májusi széllel is. Majdnem két órát ki is bírtunk, de azután fel kellett adjuk harcunkat a széllel és a halakkal is... De hát ezt mások is megjárták:

                                            http://www.youtube.com/watch?v=UnEB9deL0zw

A "decapotabil"

A túlsó parton halásztunk

A hátunk mögött az óceán 

Erős szél fújt 

Ők is a halra vártak

Mi  is...

  A halfogás reményét azonban mégsem adtuk fel végleg, ugyanis egy tó partján kötöttünk ki, ahol folytattuk állatkímélő horgászatunk gyakorlatba ültetését, azaz semmit sem fogtunk...

Az erdélyi hagyományos kapásjelző: kis fadarab a zsinórra téve 

Csütörtök, Május 9.

  A szél-fújta és nap-sütötte piros arcommal a PSR iskola előtt várakoztam már kora reggel, ugyanis a Pastoral Care-es osztályommal San Franciscóba mentünk, ahol a kaliforniai egyetem 4 -es fokozatú (ez a legnagyobb) kórházát látogattuk meg "terepszemle" gyanánt. Hát mit is mondjak, majdnem ugyanolyan mint nálunk. Talán csak abban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőben betegeket gyógyítanak, legalábbis próbálnak.

  Délben már itthon is voltunk, ugyanis a társaság nagy része más órákra sietett, s ebben és sem voltam kivétel. A "preach it" osztály utolsó óráit tartottuk meg. Háromból egy kipipálva!

Péntek-Vasárnap, Május 10-12.
Utazás Corvallisba, Oregon állam.

   Péntek délben csomagolás, majd a reptérre mentem, onnan 1,5 órás repülés Észak irányába. Szép nap volt, fentről megint minden szépnek tűnt. Portlandba érkeztem, onnan még két órás autóút és a vacsora után máris este volt.

 Szombat délelőtt a testvér-gyülekezeti bizottság tagjaival Cserey Katival beszéltünk, a Kőrispataki gyülekezet lelkészével. Hasznos és építő jellegű volt a skypos beszélgetés, ügyes dolgok történnek ebben a faluban. Közösen ebédeltünk, majd a vidék egyik szép természeti parkjába mentünk el séta gyanánt. Este potluck a templomnál, ahol bemutatót tartottam 20 személynek. Sok kérdés és érdekes beszélgetés folyt.

Vasárnap nagyon kellemes hangulatban prédikáltam, igazán felszabadultan és örömteljesen beszéltem. Istentisztelet után még egy jó óráig válaszoltam a kérdésekre (http://www.uucorvallis.org/). Ebéd, majd két órás út vissza a reptérig, repülés és estére ismét itthon. Ezek a kellemes pillanatok, amikor egy élménydús hétvége után szeretteidet ölelheted magadhoz, főleg ha még az ember 12 éves házassági évfordulóját is ünnepli! Igen, köszönöm, köszönjük!- szinte hallom a jókívánságokat...

Berkeley a repülőből

Pillanatkép

Ebben a házban gyülekeztünk szombat reggel

Az egyházközség temploma

-koppandiz-

40. Még egy áprilisi hét

  Gyorsan telnek a napok, már csak egy "köpésnyire" vagyunk a végétől. Erről már megint Nagyapám jut eszembe, tőle "tanultam" ezt a kifejezést. Emlékszem, gyermekként Szentivánlaborfalván voltunk bátyámmal, kapálnunk kellett a répát, de a barátok már füttyszóval jelezték, hogy ideje van már a Szegedbe menni, elérkezett a mindennapos focizás ideje. Nagyapám azonban nem engedett el addig, amíg a kitűzött munkát el nem végezzük. Azzal biztatott, hogy már csak egy "köpésnyire" vagyunk a szántóföld végétől. Gondolom mondanom sem kell, hogy bátyámmal biza még egy jó órát "köpdöstünk",  mígnem a kapálás végére értünk...

1. "CAL-nap"
    Szombat, Április 21.

Az Egyetem napja

 "CAL"- University of California, Berkeley (itt olvashatsz többet: http://berkeley.edu/). A híres egyetem itt van szomszédságunkban. Majdnem minden nap átmegyünk a területén. A szép épületek, a zöld tökéletes pázsit, a futkározó és ételt-kéregető mókusok, a sietős egyetemisták együttesen harmonikus képet alkotnak.

Nyitott CAL-napot szerveztek, az érdeklődők meglátogathatták az épületeket, szabadtéri programok, kiállítások, koncertek várták a látogatókat. Mi is délután kisétáltunk, Gusztáv fiam 5 napos betegsége után először látott napvilágot (vírus tombolt végig az osztályán, háromnegyede elkapta, magas lázzal járt). Jay is velünk tartott, a következő képeket ott készítettük:

Kiállítás a biológia szakon

A múlton áttekintve

Az evolúció...

 

2. Glide Memorial Church, San Francisco
    Vasárnap, Április 22.

  Kivételes módon szabad vasárnapom volt, nem kellett sehol sem prédikálnom. A családdal eldöntöttük, hogy egy "másfajta" Istentiszteletre szeretnénk elmenni, Jay javaslatára a "Glide"-ot választottuk. Ez egy igen felkapott fekete metodista templom, sok kiránduló, érdeklődő vesz részt az Istentiszteleteken. A döntést nem bántuk meg, ugyanis felejthetetlen élményben volt részünk. A szertartás majdnem másfél órát tartott, melyből egy óra csak a mozgalmas zene. Zenekar, kórus, tehetséges énekesek, jó kedv, taps, humor és egy tartalmas beszéd képezte a teljes szertartást. A következő bejátszást a netten kaptam, egy kis ízelítő az ottani hangulatból: http://www.youtube.com/watch?v=NKeQJrJ0shM&feature=related.

Templomozás után ebédre mentünk Cheri és Paul Bricco ismerőseinkkel, akik jelenleg itt laknak, de az appletoni gyülekezet tagjai.

 A következő bejátszás az Istentiszteleten készült, jól tükrözi az ottani hangulatot (érdemes Gusztáv arcmimikáját megfigyelni).

3. Köri Közgyűlés (District Assembly)
    Szombat, Április 28.

 Az oaklandi Hilton Szállodában szervezték, én is jelen voltam. Délután egy előadást tartottam 20 személy előtt. A kommunista elnyomás, egyházunk élete akkor és most- ezek voltak a fő gondolatok, amelyeket megszólaltattam. Power Point-os bemutatóm segítségével az unitárius történelmet és a hitelveket ismertettem, ugyanakkor képeket mutattam Erdélyről és a szórványról.

 Kezdem szeretni az ilyen jellegű találkozásokat, ugyanis már sok embert ismerek. Kedvesen köszöntenek, átölelnek, beszélgetnek, kérdezősködnek.  Peter Morales-nek is bemutattak, ő a UUA elnöke (nálunk a püspöknek felel meg), kb. 2 mondatot váltottunk. Lehet ennyi elég is, őszintén, lelkemben nem maradtak mély nyomok... Remélem következőkör többet tudunk beszélni, elvégere az egyházunknak vagyok hivatalos képviselője. Erről most ennyit, remélem senki sem ért félre.

-koppandiz-

39. Áprilisi hét

  "Minden szép,ügyes és okos ember Áprilisban születik"- mondogatja Eni-mama (anyukám), akit itt hivatalosan is köszöntök születésnapja alkalmával!

  Ha nem is születtem Áprilisban, de én is ebben a hónapban ünnepeltettem magam itteni új barátaink társaságában, de erről a későbbiekben írok.

 Szóval zsúfolt a program, minden nap történik valami életünkben, időnként nehéz feldolgozni (ez most nem panasz), de még mindig örvendünk ittlétünknek. Sajnos kevés van hátra, az amerikai álom lassan lejár...

1. Lelkész konferencia (ministry retreat), Április 10-12.

   San Juan Bautista, CA., St. Francis Retreat Center.

Ahhoz már az őszi konferencia után ragaszkodtam, hogy most a tavaszi lelkész találkozón is részt vegyek. Nem kell megijedni, nem lettem én olyan nagy "konferenciás", aki mindenáron ragaszkodik a hivatalos rendezvényekhez, ez teljesen más. Arról szól ugyanis, hogy a kör lelkészei három napig meghúzódnak egy szép helyen (itt olvashatsz és láthatsz képeket: http://www.stfrancisretreat.com/), ahol a hivatalos beszélgetéseken, előadásokon túl, esznek-isznak-nevetnek, egymással foglalkoznak és egymást meghallgatják. Sajnos ez nekünk egyelőre nincs meg otthon, igaz a jelenlegi helyzetben nehezen is tudom elképzelni.

 Nekem is sokkal könnyebb volt most, mert a lelkészek nagy részét már ismertem, ugyanis az előző hónapokban náluk prédikáltam. Jól fogadtak engem is, a közösség része voltam. Szerintem a legjobb alkalom volt arra, hogy az erdélyi helyzetet ismertessem, az általuk feltett kérdésekre válaszoljak. Kurt tanárom vitt el, akivel a "hálószobát" is megosztottuk, jókat beszélgettünk.

Kandalló mellől Istentisztelet

  Csak egy jópofa jelenetet írok le, ami utolsó este történt az úgynevezett "tehetségtelenek show-ja" alkalmával. Mindenki énekelt, viccet mondott vagy éppen verset szavalt el. Én is kiálltam a "színpadra", háromszor meghajoltam, majd visszaindultam. Első nagy kacagás. Aztán egy percen keresztül halál komolyan magyarul beszéltem hozzuk, nem tudták mit kezdjenek ezzel. Megálltam és elmondtam nekik, hogy ez az én tehetségem: magyarul tudok beszélni. Nagy kacagás. Hozzátettem: még tíz percig folytatom- megint kacagás. Oszt a végén a "Bonchidai menyecskék" című nótát énekeltem el nekik, a refrénnél ők is besegítettek. Szóval sikeres volt a "tehetségtelen" előadásom.

   2. Gusztáv focimeccse

       Szombat, Április 14.

  Gondolom a foci rajongói már hiányolták focis bejegyzéseim, de mindeddig nem volt "alanyom", akiről írhattam volna. Gusztávnak most új csapata van, Galaxy nevet viselik. Az edzések ugyan egy hónapja megkezdődtek, de csak háromra tudott elmenni, ugyanis mindig esett az eső vagy épp valami más jött közbe. Szombaton volt az első meccsük, melyre kissé szkeptikusan mentünk el. Még nincs összeszokva a csapat, a játékosok tehetsége is hagy kívánnivalót, no meg Gusztáv fiam sem a tavalyi... De hatalmas meglepetésben volt részünk, ugyanis a két nő edző (nagyon ügyesek és lelkesek) tökéletesen felállította a csapatot és ennek következtében egy izgalmas meccs után 3-2-re győztek. Gusztávnak érdekes szerepet szántak, a védők és csatárok közötti kötelék kellett legyen, azaz egyfajta Gabi Muresan (ha valaki véletlen nem ismerné ezt a nevet, akkor elárulom, hogy ő a Kolozsvári CFR, régi magyar nevén KVSC, játékosa). Két gólpasszt adott és majdnem rúgott egy gólt is. Kezdetnek igen jól sikerült játéka.

  3. Születésnapi ünneplés Kefás módra

    Szombat, Április 14. 

     Születésnapi ünneplés Kefás (Édesapám beceneve, Péter-Kéfás, azaz kőszikla) módra nem más, mint 2-3 hétig ünnepelni, azaz ünnepeltetni magad. Mivel születésnapom alkalmával Seattle-ben voltam, most ünnepeltük meg itteni barátaink körében. Tulajdonképpen Gusztáv 3 osztálytársának szüleit hívtuk meg, melyből 2 család el is jött, ugyanakkor itt volt Jay is. A tetőn szerveztük meg, finom étellel és itallal. Kellemes estét töltöttünk, örvendünk és értékeltük az új barátokat.

Ildi első bejglije- nagyon finom volt

A megterített asztal

Jay, Ildi, David, Kory, Joan

A meglepi...

A kívánság...

A háttérben San Francisco

A híres Golden Gate híd

És a naplemente...mindez a tetőről

  4. Immár szokásos vasárnap, azaz prédikálás és egy kis családi kiruccanás San-Franciscóba

  Vasárnap reggel Jay elvitt San Jose-ba, ahol a helyi UU. templomban prédikáltam. Hagyományos egyházközségnek számít (itt olvashatsz többet: http://sanjoseuu.org/ ), lelkes lelkésznővel és jól működő testvér-egyházközségi kapcsolattal (Homoródszentmárton). Istentisztelet alatt az Eszterlánc néptáncegyüttes két tagja mutatott be magyar táncokat, a végén beszélgetés és közös ebéd következett.

   Délután a családdal együtt San Francisco utcáin csavarogtunk egy kicsikét, időnként nagyon jó érzés csak magukra lenni.

Még itt is a szórványról áradoztam

Néptánc Istentisztelet alatt

Jancsi és Juliska, a kis unitáriusok

Egy kis "shoppingolás" az Union Square-en

Este a metrón már elfáradva

-koppandiz-