30. Egy újabb jó hét

Figyelem: a bejegyzéseket a blogon ajánlott elolvasni: koppandiz.blogspot.com/


Thanksgiving- Amerikai hálaadás
November 24., Csütörtök.

   Az amerikaiak talán legnagyobb ünnepe. Hasonlít a mi unitárius "őszi hálaadás" ünnepünkhöz, itt is az évi termést köszönik meg Istennek (vagy ki ahogyan nevezi). A család ünnepe, ilyenkor mindenki saját családjának körében ünnepel.

  Minket Arliss hívott meg családi otthonába, ahol kellemes hangulatban fogyasztottuk el a hagyományos    pulyka-vacsorát. Az ünnepről itt olvashatsz többet: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hálaadás

Kirándulás Sacramentóba
November 25., Péntek.

Hogyan jutottan el odáig

Amerika szerte munkaszünet van négy napig, így hát pénteken Jay is szabad volt. Már rég eldöntöttük azt, hogy Sacramentoba utazunk. 

Sacramento Kalifornia állam fővárosa, bár nagyságban és hírességben alul marad a híres nagy itteni városoktól. Vonattal mentünk, két órás út volt. A vasút múzeumot látogattunk meg, bő 3 órát töltöttünk el ott. Az amerikai álom fontos eleme volt a vasút, amely az adott időben hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Érdekes volt nézni és kipróbálni a régi gőzösöket vagy épp az utazó fülkéket.

Délben ebéd, majd a régi amerikai hangulatot idéző városrészt látogattuk meg a maga üzleti kínálataival. Kellemes napot töltöttünk el, sok érdekes dolgot láthattunk.

Több képet és érdekes leírást itt olvashatsz a múzeumról: http://www.csrmf.org/

A régi városrész

Régi mozdony

Istentisztelet a református templomban
November 27., Vasárnap.

     
  Az itteni magyar református gyülekezet meghívására mentünk el és egy pár hónapos kihagyás után végre magyarul is prédikálhattam. Redwood City-ben van a templomuk, körülbelül 8o fizető tagja van a gyülekezetnek. Nagyon hasonlít a mi lupényi egyházközségünkhöz, sok hasonlóságot véltem felfedezni. A szórványról prédikáltam, az adventi úton lelkiekben együtt indultunk el. Érdekes: mi szórvány, ők diaszpóra. Problémáik, gondjaik ugyanazok, csak épp más kontinensen vannak.
  Istentisztelet után közös "magyar-ebéden" vettünk részt, sok embert ismerhettem meg.Volt sepsiszentgyörgyi unitárius, kolozsvári református és természetesen sok magyarországi atyafi. A végén magyar dolgokat vásároltam (szalonna, kolbász, paprika,stb.)- jó érzés volt az otthoni ízeket újra érezni. A gyülekezetről itt olvashatsz többet: http://www.reformatustemplom.com/
  Hazafelé David Keyes San Francisco-i lakásán beszéltük meg januári Saint Louis-i találkozásunk és közös prédikálásunk részleteit.

A szószéken

A templom

A magyar család

 Az orvosnál és a papnál
   Az orvosnál 

Kaiser Permanente, Oakland
November 29,Kedd.

  Majdnem hat hónapja annak, hogy valami (ki tudja mi?) felborította szívem ritmusát és a "jó szívűek" táborából átpártoltam a "rossz szívűek" táborába. Akkor szerencsére elég szárazon megúsztam, de a gondolat nem hagy nyugodni: ha egyszer megtörtént, következőkor is megeshet. Így hát úgy döntöttem (az otthoni orvosok kérésére is), hogy általános kivizsgálásra menjek el, immár amerikai rendszer szerint. Az utolsó érintkezésem az otthoni rendszerrel a lupényi sürgősségin volt, amikor Gusztáv fiam lábát kellett volna gipszbe helyezzék, de hát nem volt ki és nem volt mivel. Na, de a lényeg az, hogy az ügyeletes asszisztensnő felismert és a következő "pasztorális" szavakat intézte felém: "dar baiatule tu mai traiesti?, azaz "gyerek, te még élsz"? vagy "hogy hogy még élsz?"- ugyanez a nő szólított betegségem első perceiben is a "baiatul cu infarctul", azaz "a szívinfarktusos gyerek..."

Szóval az amerikai rendszer szerint akarom kivizsgáltatni szívem. Biztosítás, telefonhívás, online bejelentkezés,orvos választása s máris jön a levél, hogy xy napon, xy órában jelentkeznem kell. Jay és Ildi is elkísért, úgy éreztem magam, mint amikor a kisgyerek megy szüleivel az orvoshoz, de igazán értékeltem ottlétüket! A megbeszélt órában pontosan fogadnak, súly, magasság, vérnyomás mérése, majd egy rendelőbe visznek, ahol az általam kiválasztott általános orvossal kellett találkoznom. Egy pár perces várakozás után egy kopogás az ajtón (saját rendelőjéhez bekopogtat!!), majd egy fiatal orvosnő jött be. Elmondtuk mindenféle bajunkat, ő pedig rögtön vér és vizelet vizsgára, valamint EKG-ra küldött. Történt mindez múlthét hétfőjén (22), várakozás és csúszópénz nélkül. 

Ma megint hivatalos voltam a kórháznál, ez alkalommal ECO vizsgálaton kellett jelentkezzem. A héten e-mailen értesítettek, telefonon pedig emlékeztettek. Ott is voltam az előre lebeszélt időpontban, ma már egyedül mentem, igaz Jay vitt a kocsival. Egy idegen akcentusú nagyon szép középkorú asszony hívott be a rendelőjébe, akiről rögtön kiderült, hogy Fehéroroszországból emigrált. Miután tisztáztuk Kelet-Európai származásom, arra kért, hogy vetkőzzek neki és feküdjek fel az ágyára. Mármint a beteges ágyra... És kérlek szépen kellemes beszélgetés közben egy fél órán keresztül a szívemet vizsgálta. Ő is meg akart győződni arról, hogy jószívű vagyok-e vagy sem? Eredményt ő nem mondhatod, mert azt majd a szakorvos fogja közölni velem jövő hétfőn. Az igazság az, hogy ilyen kivizsgálásra szívesen jön az ember, lehet márciusban is megismétlem...

A részletekkel és főleg az eredmények ismertetésével majd visszatérek.

A papnál
Hayward, CA.

Tudom viccesnek tűnik, de az orvos után tényleg a paphoz mentem, méghozzá ortodox paphoz. Az egyik óra keretében különböző gyülekezeteket kellett felkeresni és életükről írni. Én az itteni román gyülekezetet választottam (gondoltam könnyebben megértjük egymást mintsem kínaiul kéne beszélnem). A gyülekezetnek 8o fizetős tagja van,  a pap azonban több száz román családot tart nyilván. Mindenük megvan, igazán jól szervezett gyülekezet.
   Engem inkább a temetési szokásuk érdekelt, melyet hosszasan el is mesélt. Érdekes tapasztalat volt, örvendtem a választásnak.
A gyülekezetről itt olvashatsz többet: http://www.holyresurrectionparish.org/
Valóban, mint a mellékelt tábla is hirdeti, voltak olyan kérdések, melyeket a Google-n nem tudtam megkapni, ezért (is) kerestem fel ezt a gyülekezetet.
Cross-Cultural óra keretében dolgozatom be is mutattam, sikernek örvendett. Boldog voltam! Mindez történt December 1., csütörtökön. Miközben odahaza ma a román társadalom ünnepel, én az ortodox temetési szokásokat mutatom be végső dolgozatom témájaként. A tizenhét ember közül én voltam az első sorsolás útján, így a bált én nyithattam meg.




Imax mozi- Happy Feet Two- 3D.
Dublin, CA., December 3., Szombat.


   Hű, ez hihetetlen élmény volt. Szombat élután, miután elfogyasztottuk finom "fuszulykás levesünket" Jay elvitt Dublinba (na nem Írországba), ahol kb. 2o hatalmas teremmel rendelkező moziban foglaltunk helyet. A híres animációs film második legújabb részét néztük meg, csak ajánlani tudom...
Egy kis ízelítőt itt láthatsz:

Prédikálás San Franciscóban
December 4., Vasárnap

Még kimondani is "nagynak" tűnik, hát még valóban "benne" lenni. Szóval a híres városban "léptem" fel, az unitáriusok és univerzalisták templomában prédikáltam. És ennek történelme is van, több mint száz éves. A híres Thomas Starr King szószékén léptem fel (ez olyan mintha otthon azt mondanám, hogy Dávid Ferenc szószékén prédikáltam), nagyon jó hangulata van a templomnak. A kórus a székely áldást énekelte el két nyelven, nagyon megható volt. Istentisztelet után magyar ebéd, ahol csirke és gomba-paprikás volt tálalva. Nagyon sok kedves, lelkes embert ismertünk meg, sokszor arra a kérdésre keresem a választ, hogy "miért teszik ezt?".
A gyülekezet honlapja: http://www.uusf.org/

A templom

A királyi, ja bocs, a papi székben

A szószéken

Prédikálás közben

A "partner church" asztal mellett

A kórus

A család

A kis sutyi

You know, I am a big soccer player... magyarázza a sutykó

A magyar ebéd

A testvér-gyülekezeti bizottság tagjai

Jószívű vagyok!
December 5., Hétfő.

  Három hetes kivizsgálás után elérkezett az igazság pillanata, azaz a szakorvos végső kiértékelése. Nem tagadom, kissé idegesen mentem el hétfőn a megbeszélt találkára, Ildi és Jay is elkísért. Gondoltam három ember csak jobban megérti azokat a betegségeket, melyeket az orvos fog felsorolni. És láss csodát! Már a beszélgetés elején közölte velem, hogy szívem makk egészséges! Eleinte nehezen tudtam elhinni, mindenféle kérdéseket tettem fel, esetleges "restrikciók" felől érdeklődtem. És semmi! Lehet sportolni, lehet kávézni, a páleszt is megihatom. Ha belegondolok, legalább annyit mondhatott volna, hogy "nem szabad mosogatni, porszívózni, szemetet kivinni...".
   Szóval az eddigi híreszteléseket megcáfolva, most már bátran kijelenthetem, hogy ismét "jószívű vagyok!" A Mikulás ma bőkezű volt velem...

-koppandiz-

29. November 2-20.- Távirati stílusban

   Figyelem! A bejegyzéseket a blogon érdemes elolvasni (ez azoknak szól, akik e-mailen olvassák), szóval:
http://koppandiz.blogspot.com

   Távirati stílusban próbálom összefoglalni az elmúlt két hét történéseit, de már most bizonyosnak veszem azt, hogy "megeresztek" egy-két kibővített mondatot is. Sok érdekes élményben volt részünk, igazából minden napra akadt tennivaló. Ha nem írok bizonyos napokról azt jelenti, hogy a megszokott hétköznapjainkat éljük: reggel kelés, Gusztáv iskolába megy, mi tanulunk, házi teendőkkel foglalkozunk, Gusztáv hazaér, ebéd, hétfőn-szerdán edzés, nekünk este órák, s máris eltelt a nap, a hét.

1. Occupy jelenség 3  
    Oakland, November 2.- Szerda

    Az elmúlt "occupy" bejegyzésemben saját véleményemet írtam le, ugyanakkor beszámoltam arról, hogy a rendőrök brutálisan szertefoszlatták a tüntető tömeget.

    Mára általános sztrájkot hirdettek meg Oaklandon, melyhez a mi iskolánk is csatlakozott. Ildivel mentem el, 3 óra állt rendelkezésünkre, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy lelkileg és testileg a 99% támogassuk. Amúgy az a kérdés is megérdemelne egy misét, hogy "valóban mi vagyunk a 99%?" Mert a 99% között ott vannak, ahogyan Hobo mondja: "Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista/ feketelista futballista exhibicionista/ Cionista specialista fasiszta statiszta/ Masiniszta soviniszta orgonista alpinista/ Kálvinista..."- Vadászat. Szóval igen vegyesek vagyunk...

   Bart-al mentünk (metró) és az oaklandi unitáriusok csoportjához csatlakozunk. Narancssárga pólókat viseltünk, melyen a következő felirat volt olvasható: "standing on the side of love", azaz "mi a szeretet oldalán állunk".

Mi a szerelem, óh bocs, a szeretet oldalán állunk

Kathy UU lelkésznő mellett

Az iskola képviselői

A 10.000-s tömeg

2. Gusztáv foci, szombat és vasárnap

   Ha szakmai szemszögből értékelem ezt a két meccset, akkor ezek tökéletesen rámutattak arra, hogy biza még sok a tanulnivaló...Ügyesen mozog, de csatárként csak akkor érvényesül, ha a társak felhozzák a labdát. Sajnos a sebességével gondok vannak, de ha a tizenhatos környékén labdát kap, akkor veszélyt jelent minden kapusnak. Bölöni László nagy magyar edző szokta nyilatkozni a román riportereknek, hogy "perseveram", azaz fejlődünk, kitartunk...

A hétvégén homályban "csillogtunk". Tudom, tudom, csak élvezni kell a játékot

3. Érdekes születésnapi meghívó

    Szombat, November 5.

    Születésnapra voltunk hivatalosak szombat délután. Ez így önmagában "korrekt". Igen ám, de a meghívó du. 2 órától 4 óráig szólt és arra is kért, hogy otthon ebédeljünk. És valóban így is történt. Jelen volt 14 ember, kellemes hangulat, jó beszélgetés, torta, de pontosan 4 órakor megköszönték a jelenlétet. Tényleg minden rendben volt, meg is tudom érteni érveit, de számomra akkor is furcsa...

   Szóval kedves barátaim, főleg a lupényiak, majd a következő születésnapi meghívóm tartalmazni fogja tartózkodásotok pontos időkeretét is! Hallod Csaba? Két pohár bor után megköszönöm jelenléted...

4. Szimfonikus koncert- Ildikó

    Szombat, November 5.

    Arliss férjével, Arturral ment el. Berkeleyben voltak egy "presbiteriánus" templomban, melynek közepén egy hatalmas kereszt állt. Elmondása szerint érdekes volt a hangulat, még akkor is, ha a templom furcsasága időnként elvonta figyelmét

5. Látogatás Jay gyülekezetéhez- Live Oak UU Fellowship

    Vasárnap, November 6.- Alameda

A kórus (balról a második Jay)

A bérelt templom

    Egy kis, de nagyon lelkes UU gyülekezet van Alamedában, Oakland mellett. Egy igazi családias hangulatot találtunk, ahol mindenki ismeri egymást. Jól szervezett gyülekezet, ezen a vasárnapon éppen halottak napi megemlékezést tartottak (mexikói spanyol szokás szerint). Igazán megható volt, egyrészt számunkra kárpótlásként is szolgált a kihagyott november 1. megemlékezés miatt. Istentisztelet után mindenki egy közös vacsorán vett részt.

    Nincs lelkészünk, a hívek önmagukat osztják be és vezetik le az Istentiszteletet (sajnos Isten nevét sokszor nem lehet hallani). Évente többször is "celebrálnak". Tudom, számunkra ez furcsa, de itt lenni és látni teljesen elfogadható, sőt...

      

6. Hárman három felé 

    November 11-13.

Olympia, Wa.- én három napig a Washington állam béli (nem tévesztendő össze Washington várossal) Olympiába látogattam, az ottani unitáriusok meghívására. Két órás repülőút a Southwest légitársasággal, s máris ott voltam a Seattle-i reptéren. Egy nagyon kedves házaspár várt, akikkel 1,5 órás út után a városba értünk. Nagyon szép őszi színekben a vidék, sok a zöld övezet, nyugodt kis-városi hangulat. Egyből megtetszett. 

  Este testvérgyülekezeti bizottsági vacsora, szombaton bizottsági gyűlések, melyen rálátást kaptam az ottani gyülekezet mindennapjaira (hihetetlen milyen élet folyik), én is bemutattam az erdélyi helyzetet és a szórványgyülekezeteket. Meglepetésemre 5 személy Seattleből jött el, bátyám egykori testvérgyülekezetéből, akiket torockószentgyörgyi emlékeimből én is jól ismertem. Délután elvittek egy patak mellé, ahol a lazacok ikralerakását tekinthettem meg. Mindig is nagy érdeklődéssel néztem végig azokat a tv műsorokat, melyek a lazacok "élet az életért" természetes körforgását mutatták be. Most ott voltam, saját szemeimmel láttam. Hihetetlen! Este a lelkész házaspárnál (Artur) egy vacsorán vettem részt, majd ott is aludtam.

  Vasárnap két Istentisztelet, mindkettőn tele volt a templom. Nagyon sok jó visszajelzést kaptam, különös érdeklődésük van az erdélyi unitárius hittestvérek iránt. Igazán öröm volt látni és érezni azt a lelkesedést és szeretetet, mellyel körülfogtam és melyet Erdély iránt éreznek.

Mikel és Jo ann Young (náluk aludtam első éjszaka, igazán kedves házaspár) és a testvérgyülekezeti kapcsolatot ismertető asztal

       
View Larger Map


                              A térképet böngészni lehet (kicsinyíteni, nagyítani)

Ildikó
November 12., Standford

Szombaton osztálytársaival kiránduláson vett részt, meglátogatták Standford egyetemét (San Franciscotól délre), melynek parkjában és múzeumában Rodin szobrok találhatók.  Kocsikkal mentek, kellemes élményben volt részük. 

Több leírás a következő címen olvasható: http://museum.stanford.edu/view/rodin.html

Gusztáv:

     Szombaton szokás szerint focija volt. Mivel én Olympiában, Ildikó  osztálykiránduláson, Jay elfoglalva volt, így egyik focis-társa (Diego) szüleit kértük meg arra, hogy "vegyék szárnyaik alá". A meccsen -elmondása szerint- betegen ugyan, de jól játszott. Csapata 1-0 nyert és ő javarészt védő volt, tehát jól teljesítette feladatát.

    Vasárnap du. csapatuk kiértékelő és egyben búcsú bulija volt. A csapat minden tagja szülőkkel együtt egy pizzázóban volt hivatalos, ahol az egybegyűltek kellemes perceket töltöttek el. Az edző külön kiértékelte minden játékosát és kupákat illetve pólókat osztogatott. Az edző kb. a következőket mondta Gusztávról: "kellemes meglepetés, az elején nem is hitte  volna, hogy ennyire fontos játékosa lesz. A csapat húzó ereje, akire bármilyen poszton számítani lehet...".

  Apropó, én is kaptam egy profi pulcsit a csapat szimbólumával, elismerésként "a jövő zálogai fejlesztéséért" kifejtett munkámért. Hofi prófétánk mondta erre, hogy "vesszek meg, ha kiváltom". Minden edzésen jelen voltam és az edzőt támogattam "hasznos és bölcs" tanácsaimmal. Meccsek közben ötleteket osztogattam, bírókat szidtam (nem ismerik a less fogalmát) vagy épp bíráskodtam, fiamat biztattam vagy éppen szidtam, időnként pedig ...emlegettem, magyarul. Időnként ezek a meccsek nem az én szívemnek valók, sajnos én sem tudtam visszafojtani indulataim. Na, de "summa summárum": jólesett, hogy a csapat rám is gondolt és megajándékozott. Ez igazán jóleső érzés...

    

                                                  






Pirate Ship

 Ugyancsak vasárnap Gusztáv és Ildi egy iskolai "project"-et készített. Tulajdonképpen Gusztáv fiam egy-hónapos munkájának egyik állomása. Egy könyvet kellett elolvasson, kijegyzeteljen, bemutasson és ennek kapcsán egy kézimunkát elkészítsen. Ő éppen valami kalózokról szóló könyvet olvasott el, így Ildivel egy papírból készült kalóz-hajót alkottak meg. A siker nem maradt el. Megszavazták az osztály legjobb munkájának. Sőt, angolul alig beszélő fiunk beszéde is nagy sikert aratott. Valószínű az otthoni szavalóversenyek részvétele és eredményei is nagyban hozzájárultak ehhez...vagy talán egy kis apai genetika!!!

De inkább a képek beszéljenek:

7. Starr King Chapel
    Kedd, November 15.

 Dávid Ferenc emlék-Istentiszteletet tartottam pontosan November 15.-én. Egy képzeletbeli dévai zarándoklatra vezettem el az egybegyűlt érdeklődőket. Ima, beszéd, képek, videó, gyertyagyújtás, énekek (magyarul is, fonetikusan le volt írva a kiejtés), biblia-olvasás képezték a "menüt". Szerintem a hangulata nagyon jó volt, sikerült lelkiekben egy igazi zarándoklatot varázsolni. A hagyományosnak vélt szertartásunk szerintem megérintette az embereket csak maradtak valamivel.(nekem már volt olyan élményem, hogy egy fél órán keresztül forogtunk körben a szobában, fél lábbal dobbantottunk, majd valami fura neveket emlegettünk- tán a lelki megtisztulásunk rituáléja volt. Őszintén, én semmit sem éreztem...).
                 

8. Gusztáv utolsó edzése
    Szerda, November 16.

   Sajnos elérkezett az a pillanat, amikor a "cápák" (csapatuk neve) megtartották utolsó edzésüket. Ennyi volt, lejárt! Úgy érzem, hogy ez a csapat és ez a közösség (szülőkkel együtt) meghatározták ittlétünket. Befogadtak, egyesek barátaink lettek és felejthetetlen élményekben volt részünk. Minden hétfőn és szerdán ott voltunk az edzéseken, szombatjaink pedig a meccsek által váltak izgalmassá. Sajnos ez a csapat csak minden ősszel áll össze három hónap erejéig. Tavasszal baseball vagy amerikai foci. Pedig igazán kár értük, egyesek nagyon tehetségesek és igazi baráti hangulat alakult ki. Ez van, szép volt, de lejárt. Egy pár képet teszek fel Gusztiról, a mi "hősünkről", az "atom bekkről" és a villogó csatárról. Nagymamák, lehet képeket előhívatni!

Az edzés előtt

Edzés közben

Ez is

    
View Larger Map
                       A képet közelíteni kell és így fentről látható a park, ahol edzettek

9. Kórus- San Francisco
    November 18., Péntek

Jay vitt el egy bizonyos Mária Solis, magyar származású asszony meghívására. Egy presbiteriánus templomban volt a koncert, ahol kellemes egy órát töltöttünk el. Későre értünk haza, Gusztáv el is aludt már előadás közben.

10. A záró fociturné
      November 19., Szombat

Ildikó cápa alakú mézes-pogácsákat készített

   A szezon egy turnéval zárult, ahol 8 csapat mérte össze tudását. Két csoportot alakítottak, a két csoportgyőztes játszotta (volna) a döntőt, a második helyezettek pedig a kis döntőt. Első nap Gusztávéknak két meccsük volt, mindkettőt megnyerték! Gusztáv inkább a második meccsen nyújtott emlékezetes teljesítményt, melyen egy hatalmas gólt és egy csodálatos gólpasszt adott. A gólja mondhatnám már "bejegyzett márka", ugyanis a 16-os előtt kapott egy labdát, testcsellel maga mögött hagyott egy védőt, majd hatalmasat bombázott a pipába. A gólpassz pedig tehetségére vall: kapura lövését a kapus oldalra ütötte, Gusztávhoz került vissza a labda, ő pedig a kapust kétszer megforgatta, majd visszapasszolt az érkező támadónak, akinek egyszerű formalitás maradt begurítani a labdát.

  A turné vasárnap kellett volna folytatódjék, de az eső miatt elmaradtak a meccsek. A szervezők Gusztávék csapatát kiáltották ki győztesnek. Ezzel a szezonnak tényleg vége!

11. Prédikálás: Mt. Diablo UU. Church
      November 20., Vasárnap- Walnut Creek

Egyedül mentem el a Bart-al (metró), Arliss várt, majd együtt a templomhoz mentünk. Nagyon szép templomuk van, hatalmas területen terül el, különböző épületek alkotják az egyházközség tulajdonát. Egyszóval mindenük megvan ahhoz, hogy "egészséges" gyülekezeti életük legyen. Ez meg is látszott a templombajárok életkorán, ugyanis nagyon sok a fiatal család, akik gyerekeikkel együtt jönnek a templomba (nekik külön oktatás van). Ez Arliss (ő a Balázs bizottság mindenese) gyülekezete, a mai Istentiszteleten ő volt az a személy, aki levezette az. Itt ezt a munkát a világiak végzik, nem a lelkész dolga (ő "csak" imát mondd és egy beszédet olvas fel). Két Istentisztelet volt, becslésem szerint összesen 170 ember volt jelen. Többet az egyházközségről itt tudhatsz meg: www.mduuc.org/