40. Még egy áprilisi hét

  Gyorsan telnek a napok, már csak egy "köpésnyire" vagyunk a végétől. Erről már megint Nagyapám jut eszembe, tőle "tanultam" ezt a kifejezést. Emlékszem, gyermekként Szentivánlaborfalván voltunk bátyámmal, kapálnunk kellett a répát, de a barátok már füttyszóval jelezték, hogy ideje van már a Szegedbe menni, elérkezett a mindennapos focizás ideje. Nagyapám azonban nem engedett el addig, amíg a kitűzött munkát el nem végezzük. Azzal biztatott, hogy már csak egy "köpésnyire" vagyunk a szántóföld végétől. Gondolom mondanom sem kell, hogy bátyámmal biza még egy jó órát "köpdöstünk",  mígnem a kapálás végére értünk...

1. "CAL-nap"
    Szombat, Április 21.

Az Egyetem napja

 "CAL"- University of California, Berkeley (itt olvashatsz többet: http://berkeley.edu/). A híres egyetem itt van szomszédságunkban. Majdnem minden nap átmegyünk a területén. A szép épületek, a zöld tökéletes pázsit, a futkározó és ételt-kéregető mókusok, a sietős egyetemisták együttesen harmonikus képet alkotnak.

Nyitott CAL-napot szerveztek, az érdeklődők meglátogathatták az épületeket, szabadtéri programok, kiállítások, koncertek várták a látogatókat. Mi is délután kisétáltunk, Gusztáv fiam 5 napos betegsége után először látott napvilágot (vírus tombolt végig az osztályán, háromnegyede elkapta, magas lázzal járt). Jay is velünk tartott, a következő képeket ott készítettük:

Kiállítás a biológia szakon

A múlton áttekintve

Az evolúció...

 

2. Glide Memorial Church, San Francisco
    Vasárnap, Április 22.

  Kivételes módon szabad vasárnapom volt, nem kellett sehol sem prédikálnom. A családdal eldöntöttük, hogy egy "másfajta" Istentiszteletre szeretnénk elmenni, Jay javaslatára a "Glide"-ot választottuk. Ez egy igen felkapott fekete metodista templom, sok kiránduló, érdeklődő vesz részt az Istentiszteleteken. A döntést nem bántuk meg, ugyanis felejthetetlen élményben volt részünk. A szertartás majdnem másfél órát tartott, melyből egy óra csak a mozgalmas zene. Zenekar, kórus, tehetséges énekesek, jó kedv, taps, humor és egy tartalmas beszéd képezte a teljes szertartást. A következő bejátszást a netten kaptam, egy kis ízelítő az ottani hangulatból: http://www.youtube.com/watch?v=NKeQJrJ0shM&feature=related.

Templomozás után ebédre mentünk Cheri és Paul Bricco ismerőseinkkel, akik jelenleg itt laknak, de az appletoni gyülekezet tagjai.

 A következő bejátszás az Istentiszteleten készült, jól tükrözi az ottani hangulatot (érdemes Gusztáv arcmimikáját megfigyelni).

3. Köri Közgyűlés (District Assembly)
    Szombat, Április 28.

 Az oaklandi Hilton Szállodában szervezték, én is jelen voltam. Délután egy előadást tartottam 20 személy előtt. A kommunista elnyomás, egyházunk élete akkor és most- ezek voltak a fő gondolatok, amelyeket megszólaltattam. Power Point-os bemutatóm segítségével az unitárius történelmet és a hitelveket ismertettem, ugyanakkor képeket mutattam Erdélyről és a szórványról.

 Kezdem szeretni az ilyen jellegű találkozásokat, ugyanis már sok embert ismerek. Kedvesen köszöntenek, átölelnek, beszélgetnek, kérdezősködnek.  Peter Morales-nek is bemutattak, ő a UUA elnöke (nálunk a püspöknek felel meg), kb. 2 mondatot váltottunk. Lehet ennyi elég is, őszintén, lelkemben nem maradtak mély nyomok... Remélem következőkör többet tudunk beszélni, elvégere az egyházunknak vagyok hivatalos képviselője. Erről most ennyit, remélem senki sem ért félre.

-koppandiz-

39. Áprilisi hét

  "Minden szép,ügyes és okos ember Áprilisban születik"- mondogatja Eni-mama (anyukám), akit itt hivatalosan is köszöntök születésnapja alkalmával!

  Ha nem is születtem Áprilisban, de én is ebben a hónapban ünnepeltettem magam itteni új barátaink társaságában, de erről a későbbiekben írok.

 Szóval zsúfolt a program, minden nap történik valami életünkben, időnként nehéz feldolgozni (ez most nem panasz), de még mindig örvendünk ittlétünknek. Sajnos kevés van hátra, az amerikai álom lassan lejár...

1. Lelkész konferencia (ministry retreat), Április 10-12.

   San Juan Bautista, CA., St. Francis Retreat Center.

Ahhoz már az őszi konferencia után ragaszkodtam, hogy most a tavaszi lelkész találkozón is részt vegyek. Nem kell megijedni, nem lettem én olyan nagy "konferenciás", aki mindenáron ragaszkodik a hivatalos rendezvényekhez, ez teljesen más. Arról szól ugyanis, hogy a kör lelkészei három napig meghúzódnak egy szép helyen (itt olvashatsz és láthatsz képeket: http://www.stfrancisretreat.com/), ahol a hivatalos beszélgetéseken, előadásokon túl, esznek-isznak-nevetnek, egymással foglalkoznak és egymást meghallgatják. Sajnos ez nekünk egyelőre nincs meg otthon, igaz a jelenlegi helyzetben nehezen is tudom elképzelni.

 Nekem is sokkal könnyebb volt most, mert a lelkészek nagy részét már ismertem, ugyanis az előző hónapokban náluk prédikáltam. Jól fogadtak engem is, a közösség része voltam. Szerintem a legjobb alkalom volt arra, hogy az erdélyi helyzetet ismertessem, az általuk feltett kérdésekre válaszoljak. Kurt tanárom vitt el, akivel a "hálószobát" is megosztottuk, jókat beszélgettünk.

Kandalló mellől Istentisztelet

  Csak egy jópofa jelenetet írok le, ami utolsó este történt az úgynevezett "tehetségtelenek show-ja" alkalmával. Mindenki énekelt, viccet mondott vagy éppen verset szavalt el. Én is kiálltam a "színpadra", háromszor meghajoltam, majd visszaindultam. Első nagy kacagás. Aztán egy percen keresztül halál komolyan magyarul beszéltem hozzuk, nem tudták mit kezdjenek ezzel. Megálltam és elmondtam nekik, hogy ez az én tehetségem: magyarul tudok beszélni. Nagy kacagás. Hozzátettem: még tíz percig folytatom- megint kacagás. Oszt a végén a "Bonchidai menyecskék" című nótát énekeltem el nekik, a refrénnél ők is besegítettek. Szóval sikeres volt a "tehetségtelen" előadásom.

   2. Gusztáv focimeccse

       Szombat, Április 14.

  Gondolom a foci rajongói már hiányolták focis bejegyzéseim, de mindeddig nem volt "alanyom", akiről írhattam volna. Gusztávnak most új csapata van, Galaxy nevet viselik. Az edzések ugyan egy hónapja megkezdődtek, de csak háromra tudott elmenni, ugyanis mindig esett az eső vagy épp valami más jött közbe. Szombaton volt az első meccsük, melyre kissé szkeptikusan mentünk el. Még nincs összeszokva a csapat, a játékosok tehetsége is hagy kívánnivalót, no meg Gusztáv fiam sem a tavalyi... De hatalmas meglepetésben volt részünk, ugyanis a két nő edző (nagyon ügyesek és lelkesek) tökéletesen felállította a csapatot és ennek következtében egy izgalmas meccs után 3-2-re győztek. Gusztávnak érdekes szerepet szántak, a védők és csatárok közötti kötelék kellett legyen, azaz egyfajta Gabi Muresan (ha valaki véletlen nem ismerné ezt a nevet, akkor elárulom, hogy ő a Kolozsvári CFR, régi magyar nevén KVSC, játékosa). Két gólpasszt adott és majdnem rúgott egy gólt is. Kezdetnek igen jól sikerült játéka.

  3. Születésnapi ünneplés Kefás módra

    Szombat, Április 14. 

     Születésnapi ünneplés Kefás (Édesapám beceneve, Péter-Kéfás, azaz kőszikla) módra nem más, mint 2-3 hétig ünnepelni, azaz ünnepeltetni magad. Mivel születésnapom alkalmával Seattle-ben voltam, most ünnepeltük meg itteni barátaink körében. Tulajdonképpen Gusztáv 3 osztálytársának szüleit hívtuk meg, melyből 2 család el is jött, ugyanakkor itt volt Jay is. A tetőn szerveztük meg, finom étellel és itallal. Kellemes estét töltöttünk, örvendünk és értékeltük az új barátokat.

Ildi első bejglije- nagyon finom volt

A megterített asztal

Jay, Ildi, David, Kory, Joan

A meglepi...

A kívánság...

A háttérben San Francisco

A híres Golden Gate híd

És a naplemente...mindez a tetőről

  4. Immár szokásos vasárnap, azaz prédikálás és egy kis családi kiruccanás San-Franciscóba

  Vasárnap reggel Jay elvitt San Jose-ba, ahol a helyi UU. templomban prédikáltam. Hagyományos egyházközségnek számít (itt olvashatsz többet: http://sanjoseuu.org/ ), lelkes lelkésznővel és jól működő testvér-egyházközségi kapcsolattal (Homoródszentmárton). Istentisztelet alatt az Eszterlánc néptáncegyüttes két tagja mutatott be magyar táncokat, a végén beszélgetés és közös ebéd következett.

   Délután a családdal együtt San Francisco utcáin csavarogtunk egy kicsikét, időnként nagyon jó érzés csak magukra lenni.

Még itt is a szórványról áradoztam

Néptánc Istentisztelet alatt

Jancsi és Juliska, a kis unitáriusok

Egy kis "shoppingolás" az Union Square-en

Este a metrón már elfáradva

-koppandiz-

38. Nagypéntektől-Húsvétig, azaz ünnep amerikai módra

  Nagypénteket nem a szokásos prédikációra való készüléssel kezdtem, hanem a nagytakarítással. Otthon előre irtózóm ettől a szótól, mert mivel a paplak nagy, a takarítás is elhúzódik egy pár napig. Itt azonban egy óra alatt össze lehet csapni, ugyanis két kis szobánk van. Így már egészen elfogadható a "nagytakarítás" fogalma is...

  Jay dél környékén már nálunk volt, közösen ebédeltünk, majd mind a négyen tojásokat festettünk. Gusztávot edzésre vittük, mi közben egy sörgyár sörözőjében egy finom helyi "üdítőt" kóstolgattunk. Este Ildi javaslatára Oaklánd egyik érdekes negyedébe mentünk, ahol "Art-walk" nevezetű rendezvényen vettünk részt. Tulajdonképpen több kis utcában kiállítótermek sokaságát lehetett meglátogatni,ahol helyi művészek saját tudásukat tárták a nagyközönség elé. Az utcák le voltak zárva, zene, étel, igazi "művészies" hangulat uralkodott- élvezetes volt. Késő este egy gyorsétteremben "böjtöltünk".

   Ez most még viccesnek hangzik, de egy álmatlan éjszaka után biza mindenféle fájás utolért, egyfolytában a fürdőt jártam...

   Reggel korán Nancy (a Balázs Bizottság tagja) jött utánunk, ugyanis kétnapos kirándulásra vitt el. Úgy döntöttünk, hogy a természetben ünnepelünk, így legalább magunknak egy kis ünnepi hangulatot varázsolhatunk. Itt az unitáriusok nem ünneplik Húsvétot, s ha meg is említik, akkor a tavasszal hozzák kapcsolatba. Nincs különleges Istentisztelet, nincs Úrvacsora, nincs hagyomány, nincs locsolás.

    Nancy egy nagyon szép helyre vitt el, egyik barátnőjének birtokára. Csakhogy ez a birtok három órás autóútra van Berkeleytől Észak irányába és több mint száz hektár területen húzódik meg hatalmas "red-wood" erdő közepében. Szóval csodás környezet, elzárva a világtól, a mennyországot valahogy én így képzelem el. Számomra kínos volt az utazás, mindenféle nyavalya utolért, a (jézusi) szenvedés állomásait én is végigjártam. A ház mellett Szent-Anna nagyságú tó, kis csónakok, szóval minden a rendelkezésünkre állt. Az elején egy kis sétával becserkésztük a birtok egy részét, majd halászni indultunk. Azzal voltunk felbiztatva, hogy ragadozó hal van a tóban, de két nap után sajnos ezt nem tudtuk bebizonyítani. Igaz a házigazdánk megjegyezte, hogy majd csak július elejétől esznek a halak, most még túl hideg a víz, esetleg egy öngyilkos jelölt ha nem jelentkezik a horogra. Vigasznak az én lelkemnek ez jó...

   Vasárnap reggel saját testemen éreztem a "feltámadást", az örök Húsvétot, az életnek győzelmét. Látszólag meggyógyultam, sokkal jobban voltam. A nagycsaládos közös ebéd után visszaindultunk Berkeleybe, ahol Kocs Júlia, jelenleg Amerikában élő unitárius lelkésznő (bátyámnak évfolyamtársa volt) és lánya, Dóra várt húsvéti vacsorával.  Kellemes beszélgetés és hangulat, otthoni ízek és pálinka. Húsvét van, ének zengedezz...

A tojásfestés első lépései

Az alkotás

A művészet

A kész termék

Utcakép az "art-walk"helyszínéről

Utcai zenészek

Egyik kiállítóteremben

Érdekes alkotások

                                                         Bringing Public Art to People 

A birtok kapuja

Ameddig a szemed ellát és még azon is túl...

A házunk

Séta

Red wood mellett

A magán tó

A természet művészete

Kis lakóház a fán

A nagy ho-ho-ho

A tulajdonos kis unokája

A húsvéti vacsora: Kocs Júlia és Dóra

-koppandiz-