Koppándi-Benczédi Zoltán a nevem, 2011 augusztusától a berkeley-i Starr King egyetem ösztöndíjasa vagyok. Ezt a lehetőséget a Amerikai Unitárius és Univerzalista Egyház tette lehetővé az Erdélyi Unitárius Egyházzal karöltve.
Családommal érkeztem az amerikai Berkeley-be 2011. augusztus 17-én. Feleségem Ildikó, művészlélek, divat, szín és öltözködési tanácsadó. Fiam, Gusztáv, hamarosan 11 évét betöltő "örökös mondikás", focirajongó.
El sem hiszem, hogy vége az iskolai évnek. Csütörtökön megvolt az utolsó vizsgám és ahogy kiléptem az osztályteremből a szabadság szele csapott meg. Vége, "átalmentem", sikerült!
Szerencsésnek érzem magam, mivel az órák, amelyeket választottam, tökéletesen az én stílusomnak voltak kitalálva. Szerintem aktív, építő és lelkes diákja voltam a kurzusoknak. Sokat tanítottak, sok új dolgokat tanultam, sok jegyzetem van. Ha írásaimban Amerikát néztem erdélyi szemmel, akkor nyugodtan elmondhatom ezt a tanultakról is: mindent az erdélyi tanuló szemüvegén keresztül néztem, azaz hogyan tudnám a tanultakat otthon gyümölcsöztetni, felhasználni. Második félévben is a teológiai tanulmányok gyakorlati oldala érdekelt: lelkipásztori gondozás különböző élethelyzetekben, a prédikációra való felkészülés fontossága és a pénzgyűjtés, a foundraising gyülekezeteknek. Pozitív energiákkal töltődtem, jó érzés volt ismét diák lenni.
Egy pár furcsa dolgot fogok most leírni, legalábbis az én erdélyi fejemnek annak tűnnek. Tehát a következő dolgok az iskolai év alatt történtek: óra közben a diák előveszi ételes dobozát, villával és késsel nyugodtan lakmározik; óra közben sétál a diák; számítógépén az internetet böngészi; nem hisz Istenben (ateista), de prédikál és teológiai tanulmányokat folytat; mezítláb prédikál az órán; egy kolléganő egész félévben csak skypon volt "jelen" az órán; "Berkeleyben könnyebb buzinak lenni, mint kereszténynek!"- csak egy párat említve.
Na, de az elmúlt napok az öröm és ünneplés napjai voltak. Ünnepeltünk csak a családdal, ünnepeltünk a barátok társaságában, díszvacsorán voltunk az iskola diákjaival és tanáraival, hivatalosan évet zártunk az oaklandi unitárius templomban. Szép volt, ünnepi és felemelő. Hálás vagyok sok embernek, de most csak a kis és egyetlen családomat emelem ki, mert nélkülük ez nem sikerült volna! Ildikó és Gusztáv, az "Édesem" és az apai álmaimnak megtestesítője, az egyetlen "sutyerák sziam",- köszönöm nektek!
Nyolc óra munka, nyolc óra tanulás és nyolc
óra szórakozás
Vasárnap, Május 5.
Berkley UU.- 10 órától egy órás előadást tartottam, melynek címe:
Személyes teológiám. Nem könnyű téma,főleg ha mindezt angolul kell elmondani.
Egy külön slide show bemutatót készítettem, mindenféle jegyzet nélkül
beszéltem. Most még én is éreztem, hogy sikeres volt... Az előadás után
Istentiszteletre mentem, ahol a fő téma a zene volt. Jó érzés volt csak a
templompadban ülni és hallgatni a jobbnál-jobb zenei előadásokat (az egyházközség honlapja: http://www.uucb.org/) Anne
Greenwood bizottsági tag és férje hívott meg ebédre Berkeley központjába. Ide
Ildi is eljött, előtte Gusztávot születésnapi partyra vitte el. Délután egy kis
séta és tanulás.
A templom
Anne és én a székelykapu előtt
Hétfő, Május 6.
Reggeliben a családdal és ismerősökkel
beszéltünk Skypon (amúgy ennek köszönhetően egyáltalán nincs honvágyunk), majd
5,5 órát dolgoztam a konyhán. Délután az egyik dolgozatomat írtam.
Kedd, Május 7.
Délelőtt egy imát kellett megírjak, mivel a
GA-n (General Assembley, nálunk ez a Zsinatnak felel meg) egy reggeli áhítatot
kell tartsak. Ennek szövegét kellett leadjam határidőre (hm, mos gondolkozom,
ez csaknem cenzúra?). Délben a két kolozsvári focicsapat botrányos meccsét
néztem meg, amely 27 perc után verekedés miatt félbeszakadt. Szomorú voltam,
hogy mindez Erdély fővárosában, az én városomban megtörténhet. Most kivételesen
a két csapat játékosai verekedtek össze, de ami még inkább elszomorított az az,
hogy az úgynevezett szurkolók többsége magyarellenes dolgokat kiabáltak és
saját szülőföldünkrőll való távozásunkat követelték. Mindezt kiegészítette a
volt kommunista párt újra hatalomra kerülését országunkban, tolvajok randalírozása lupényi lakásunban és máris a következő
dalt dúdolgattam magamban:
Szomorúságomat egy dolgozat megírásának
befejezésével tudtam kissé enyhíteni, közben még egy órán is voltam (ami
tulajdonképpen 3 órát tart).
Este Jay nálunk vacsorázott. Két nap múlva indul Erdélybe, úgyhogy ez a búcsú és köszönet vacsorája volt. Kellemes estét töltöttünk, melynek végén egy gay/lesbian bárban el is koccintottuk a "jólétet". Amúgy a következő képek a múlt hétfőn készültek, amikor Jay nyugdíjba vonult. Akkor is vacsorával és egy kis ajándékkal leptük meg:
Szerda, Május 8. Állatkímélő horgászat
Ilyent még hallottatok? Kérlek szépen elvégre tanulni jöttem ide, s ennek szellemében követem az unitárius szabadelvűséget és nyitottságot: mindenkit és mindent tisztelni kell! Az állatok kímélete és óvása külön kategóriát alkot! De hát szeretek halászni és ezen a napon egy nagyon kedves lelkész házaspár (Chip Wright és Lisa) el is vitt engem óceáni horgászatra. "Decapotabil" kocsijával pontosan a Bodega Bay (mennyire ismerős a név, igaz nagyapám szerint a bodegába csak Meggyes Jóska, Dóczi Vilibá és társai jártak, akik egyébként nagy halászok is voltak) szép öblébe vittek el, kb. 2 órás autóútra van házunktól. Kinézetünkből és felszerelésünkből nézve profi horgászok képét festettük, de nemcsak a halakkal kellett (volna) megküzdjünk (akik iránt mély tiszteletet éreztünk), hanem a szokásos májusi széllel is. Majdnem két órát ki is bírtunk, de azután fel kellett adjuk harcunkat a széllel és a halakkal is... De hát ezt mások is megjárták:
A halfogás reményét azonban mégsem adtuk fel végleg, ugyanis egy tó partján kötöttünk ki, ahol folytattuk állatkímélő horgászatunk gyakorlatba ültetését, azaz semmit sem fogtunk...
Az erdélyi hagyományos kapásjelző: kis fadarab a zsinórra téve
Csütörtök, Május 9.
A szél-fújta és nap-sütötte piros arcommal a PSR iskola előtt várakoztam már kora reggel, ugyanis a Pastoral Care-es osztályommal San Franciscóba mentünk, ahol a kaliforniai egyetem 4 -es fokozatú (ez a legnagyobb) kórházát látogattuk meg "terepszemle" gyanánt. Hát mit is mondjak, majdnem ugyanolyan mint nálunk. Talán csak abban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőben betegeket gyógyítanak, legalábbis próbálnak.
Délben már itthon is voltunk, ugyanis a társaság nagy része más órákra sietett, s ebben és sem voltam kivétel. A "preach it" osztály utolsó óráit tartottuk meg. Háromból egy kipipálva!
Péntek-Vasárnap, Május 10-12.
Utazás Corvallisba, Oregon állam.
Péntek délben csomagolás, majd a reptérre mentem, onnan 1,5 órás repülés Észak irányába. Szép nap volt, fentről megint minden szépnek tűnt. Portlandba érkeztem, onnan még két órás autóút és a vacsora után máris este volt.
Szombat délelőtt a testvér-gyülekezeti bizottság tagjaival Cserey Katival beszéltünk, a Kőrispataki gyülekezet lelkészével. Hasznos és építő jellegű volt a skypos beszélgetés, ügyes dolgok történnek ebben a faluban. Közösen ebédeltünk, majd a vidék egyik szép természeti parkjába mentünk el séta gyanánt. Este potluck a templomnál, ahol bemutatót tartottam 20 személynek. Sok kérdés és érdekes beszélgetés folyt.
Vasárnap nagyon kellemes hangulatban prédikáltam, igazán felszabadultan és örömteljesen beszéltem. Istentisztelet után még egy jó óráig válaszoltam a kérdésekre (http://www.uucorvallis.org/). Ebéd, majd két órás út vissza a reptérig, repülés és estére ismét itthon. Ezek a kellemes pillanatok, amikor egy élménydús hétvége után szeretteidet ölelheted magadhoz, főleg ha még az ember 12 éves házassági évfordulóját is ünnepli! Igen, köszönöm, köszönjük!- szinte hallom a jókívánságokat...
