Koppándi-Benczédi Zoltán a nevem, 2011 augusztusától a berkeley-i Starr King egyetem ösztöndíjasa vagyok. Ezt a lehetőséget a Amerikai Unitárius és Univerzalista Egyház tette lehetővé az Erdélyi Unitárius Egyházzal karöltve.
Családommal érkeztem az amerikai Berkeley-be 2011. augusztus 17-én. Feleségem Ildikó, művészlélek, divat, szín és öltözködési tanácsadó. Fiam, Gusztáv, hamarosan 11 évét betöltő "örökös mondikás", focirajongó.
A burlingtoni unitárius gyülekezet a lupényi egyházközséggel kötött partnerséget még a `90-es évek elején. A kapcsolat jónak minősíthető, ennek is köszönhető, hogy most meghívásukra ide utazhatunk. Ők két alkalommal látogatták meg a lupényi gyülekezetet, 2000-ben pedig Kiss Laci elődöm látogatott ebbe a városba.
Az igazság az, hogy a gyülekezetből mindeddig négy embert ismertünk meg, tudtuk azt is, hogy jelenleg nincs lelkészük (azaz csak “interim”, aki előkészíti az utat az állandó lelkésznek). A kapcsolat jó volt, időnként formális, tehát ráfért egy kis "frissítés".
Brrr, szideg van Burlington központjában, itt már csak a szerelem melegít
A templom régi és új arculata
A központ
A város és környéke:
A "church street"- végén az unitárius templom
Fenti-kép
A Lake Champlain partján
Jellegzetes viktoriánus házak
1. Bill Suiter házában
December 30-án repültünk, ismét a chicagói reptéren váltottunk gépet. Mindkét esetben kisebb repülőkkel utaztunk (30-40 férőhelyes), most már teljesen otthoniasan mozgunk a nagy repülőtereken.
Bill Suiter régi ismerősünk, a testvér-gyülekezeti bizottság elnöke, ő várt a repülőtéren és házukhoz vezetett. Este családjával együtt vacsoráztunk. Ő pontosan a város központjában lakik, így a közlekedés nagyon egyszerű.
Másnap, Szilveszter napján, különleges programban volt részünk. Először az ideiglenes lelkésznő lakására mentünk, ahol egy hivatalos reggelin vettünk részt 10 ember társaságában. Burlingtonban egyfajta város-napokat tartottak, de mindez az újév tiszteletére volt szervezve. Számos érdekes program, rendezvény- mi is elmentünk 5 eseményre (lásd képek és felirat). Egy tűzijátékon is résztvettünk, az érdekes ebben az volt, hogy du. 6 órakor volt megtartva, amikor otthon épp a magyar Szilvesztert ünnepelték. Tehát mi tűzijátékkal tisztelegtünk! Hm, vannak véletlenek? 10 óra környékén már ágyban voltunk, Ildi el is aludt, Gusztávval a híres New-York-i Time Square-re összegyűlt emberekkel (kb. 1 millió) ünnepeltük az újévet. Ennyi! Semmi különös, semmi koccintás, de így is nagyon szép és emlékezetes marad.
Január 1-én reggel templomba mentünk, ahol a lelkésznő külön köszöntött, majd örömét fejezte ki ittlétünknek, ugyanis így ő nyugodtan elmehet szabadságra és én jövő vasárnap prédikálhatok. A testvér-gyülekezeti bizottság tagjaival ebédeltünk.
Bill Suiter lakása
A szobánk a ház tetőterében
A lelkésznő (balra az első) házában- reggeli, December 31.
Istentisztelet után egy csodálatos idős házaspár házához mentünk, kb. egy órás autóútra laknak Burlingtontól. A Champlain-tó partján laknak, ez a tó tulajdonképpen meghatározza Vermont állam egészét. Hossza kb. 160 km! Komppal mentünk át a tavon, ez már New-York államnak számított (New-York városa úgy 6 órás autóútra van). Csodálatos, idillikus, mesékbe illő környezet, távol a város zajától. Egy hatalmas telek, melynek közepén a lakás. Két napot töltöttünk náluk, nem kívánkoztunk sehova, csak a táj szépségét és csendjét akartuk magunkba szívni. Egy érdekes kártya-játékra tanítottak (phase) meg, melyet Gusztáv fiam nagyon élvezett. Csak képzeljétek el: kandalló, nagy ablak, erdő, hull a hó, mókusok szaladgálnak (elméletileg őzikék is, stb.) kellemes társaság és hangulat… Szóval felejthetetlen két nap, remélem a képek tükrözik a hangulatot.
Azt hiszem ezt a házaspárt nem fogjuk elfelejteni, nagyon kedvesek, őszinte, tiszta lelkű emberek. Sajnos az amerikai társadalmi rend őket is érinti: a gyermekek szétszóródtak szerte az országban, ők lassan már idősek, nincs ki vigyázzon rájuk. El kell adják a szép házat (pincéjében egy teljes asztalosműhely van felszerelve minden szükséges géppel), ők pedig egy öregotthonba költöznek. Ezek egy kicsit másak mint otthon, mert külön házad van, de egy lakóközösséghez tartozol, ahol orvosi ellátás, étel, mozgási lehetőség, medencék, színház, játékterem, stb. minden van).
Nagyon édesek voltak, többek között Ildikót folyamatosan "Ilkidónak" szólították kedves hangon.
Kedd este vacsorára voltunk hivatalosak, csakhogy előtte két órával búcsúzásként a Klock házaspártól egy igazi amerikai vendéglőben ebédeltünk. Szóval a vacsora kínos volt, keveset tettem magamnak, de az is nehezen csúszott le.
A komp
Kártyázás közben
A ház
Gusztávval egy kis mozgás a kertben
A ház és környéke
Henry's Diner - 84 éve forgalomban
3. Szerda- kirándulás Bill Suiterrel
Egynapos kirándulás, mely reggel nagy havazással kezdődött. Stowe sízőhelyet látogattuk meg, egy kicsit a lupényi sítáborok jutottak eszembe. Útközben helyi és világi érdekességeket látogattunk meg.
VERMONT HÍRES A Ben&Jerry fagyigyárról - Stowe síparadicsomról - Maple syrup (juharfa szirup) és almalé készítésről
1. Ben&Jerry- fagyigyár. Vermont államból indult, most már mindenütt kapható. Körbejártuk a gyártási részleget és természetesen fagyit ettünk.
A fagyi-gyár
A látogató rész
A fagyi- kínálatok
Tán a legjobb fagyi
És a kóstolók
A múlt felidézése
2. Stowe- sízőhely
Stowe- a falu
A sípályák (majdnem Lupény)
A pályák egy része
Jellegzetes házak
Üzlet a központban
A vendéglő bejárata- ebéd
Bill Suiter és én
Ildi teázás közben
Jópofa régi felirat
3. Maple syrup (juharfa szirup) alma szirup. Jellegzetes helyi termékek, jó példa arra, hogy kisvállalkozó is lehet sikeres, ugyanakkor a helyi termékeket használja fel.
A hivatalos "welcome" tábla
A megőrölt alma
A préselés előkészítése
A préselés
A termékek
4. Diner Éva és Zsuzsi házában
Csütörtök-Szombat
Diner Éva magyarországi származású, de életében több országban is lakott, ugyanis édesapja konzul volt. Gyermekként még arra is emlékszik, amikor a magyar csapatok bevonultak Kolozsvárra. Szóval most Amerikában él, de a magyar beszédet és szokásokat mindvégig megőrizte.
Két éjszakát aludtunk náluk, én időnként a beszédemen dolgoztam és a chicagói órámra olvasgattam. Péntek délelőtt a nőszövetségi gyűlésükön vettem részt, ahol röviden képek segítségével bemutattam a lupényi asszonyok tevékenységét és a további együttműködés lehetőségeit fontolgattuk.
Ildikó Gusztávval együtt egy iskolát látogatott meg, ahol Zsuzsi (Éva lánya) francia és angol szakos tanárnő. Erdélyről beszéltek az órák elején, ahol Gusztáv nagy szerepet vállalt. Nem volt semmi a diákok előtt otthoni dolgokat ismertetni angolul…
Zsuzsi és Éva Diner
Az iskolai és a városi könyvtárak nagyon jól felszereltek
Oktatási felszerelésben sincs hiány...
Minden osztályban Smart Board "okostábla", minden tanárnak laptop
Különleges party - ezek a gyerekek min. 2 vagy három nyelvet beszélnek. Guszti tökéletesen beillett a képbe.
5. Szombat
Egy fiatal családdal, George és Susan Rutheforddal valamint két, Gusztávval egyidős fiuk társaságában töltöttük el a napot. Meglátogattuk a helyi Champlain tó öko-és tudomány központot, majd ebédre hangoló sétát tettünk a parkban. A bizottság tagjai külön gondoskodtak Gusztávról, hogy korosztályának megfelelő gyermekekkel is érintkezzen.
Pillanatkép séta közben
Pillanatkép
Családunk és a hiányozhatatlan amerikai focilabda
Rövid kitérőt tettünk George Akido edzőtermébe, ahol a képen látható sensei búcsúzik tanítványaitól, mert gyógyíthatatlan beteg
Az emberi test (illetlen) tudománya
A sok mű-folyadéktól hogyan puffad fel az emberi test
Ki csodálkozik jobban?
6. Vasárnap
Istentisztelet 9 és 11 órától. Mindkettő jól sikerült, a kórus magyarul elénekelte az "Isten lelkét", a "Székely (házi áldást)" és a "Székely himnuszt". Érdemes a videókat megnézni, nagyon megható pillanatokat éltünk át.
Egy érdekes jelenetet szeretnék leírni, amely Istentisztelet közben történt. Épp a beszédem alapgondolatát olvastam fel magyarul, amikor egy középkorú asszony lépett be a templomba, hirtelen megállt és furcsán mosolygott. Először azt hittem, hogy az én drága magyar nyelvem nem tetszik neki. Az Istentisztelet végén hozzám jött és magyarul köszönt. Elmondta, hogy már rég nem jár templomba, de ma úgy gondolta ellátogat. Nem tudta azt, hogy én prédikálok, így nagy meglepetés volt számára, amikor saját unitárius templomában magyar hangokat hallott. Kicsi a világ…
Az egyházközség gondnokával és párjával (férfi házaspár) ebédeltünk, délután egy kis szundi és séta fért a programunkba.
A nap érdekessége: Az Istentisztelet kezdetén orgonajáték volt és hogy nekünk is kedveskedjenek, vidékünkről választottak ki egy számot. Gondolhatjátok milyen "kellemes meglepetés" volt számunkra, amikor Ciprian Porumbescu egyik "híres" számát játszották, a "Trei culori cunoosc pe nume..."- a kommunista rendszer híres himnusz. Meg tudtam érteni őket, mert hát a gesztus számít...
Az ihlet fényében
Prédikálás közben
Fali-ismertető lupényi egyházközségünkről
Csoportkép az Istentisztelet után
Az ismertető asztal: könyvek, képek, térképek
Gusztáv "missziós tevékenysége" közben
Pillanatkép a tiszteletünkre szervezett fogadásról
Ünnepi ebéd
A gondnok-pár társaságában, háttérben az unitárius templom
7. Hétfő- Összefoglaló
Hétfőn Billel együtt feleségét látogattuk meg, aki a város
mellett lakik "közös-házban". Hogy ez mit jelent? Egy nagy telken több
család lakik, egyes házak össze vannak kötve, másak külön vannak építve,
de a legújabb energiatakarékos berendezésekkel vannak ellátva.
Összegzésként: kellemes napokat töltöttünk Burlingtonban, ittlétünk
egyértelműen a testvérkapcsolatot erősítette. Bill Suiter személyében
egy olyan embert találtunk, aki minden erejével a testvérkapcsolat
erősítésén munkálkodik. Jó volt, de hát mindennek van egy vége is. Irány
Saint Louis, persze Chicago érintésével...
Szimfonikus előadás- Young Orchestra
