Amerika erdélyi szemmel, ittlétünk mindennapjai: 17. Gusztáv napja: hat-trick és születésnapi party

1. HAT-TRICK!
Szombat, Október 1.

Gusztáv harmadik hivatalos meccsét játszotta, immár a hazai pályának számító Canyon Trail parkban. A park gondozói bizonyára mulathattak az éjszaka, hiszen a pályát igen eláztatták vízzel, amely helyenként mocsárrá alakította a pályát. De hát játszani kellett, mindkét csapatnak egyformán nehéz. Érdekes módon csak egy hivatalos bíró jelent meg a meccs helyszínén, így mindkét csapat szülei közül kellett kijelölni egy-egy oldalbírót. Az edző engem jelölt be. Meglepetésszerűen ért a felkérés, de örömmel fogadtam. Azt hiszem első alkalom, hogy oldalbíró lehetek. Ugyanakkor így legalább csendben kell végignézzem a meccset, nem kiabálhatom tele a pályát "jó-tanácsaimmal".

Az első félidő kiegyensúlyozott meccset hozott, gól nélküli döntetlennel végződött, a bírók is "pártoskodás" nélkül jól végezték feladatukat.

Következett a második félidő, s máris az ötödik percben az ellenfél (mármint Guszti szemszögéből nézve, én persze semleges voltam) gólt lő. Rá öt percre azonban, egy általam jogosan szögletet mutató helyzet után, Gusztáv fiam kapja a labdát a tizenhatos közepén, átveszi és hatalmas gólt akaszt be a bal felső sarokba. Nagy az öröm a pályán, a szülők között, csak az oldalbíró marad némán zászlójával jóváhagyva a szép találatot. Rá egy pár percre egy gyönyörű jobboldali sprint után (van egy néger fickó "Gi", akinek hihetetlen gyorsasága van) a labda Gusztávhoz kerül, ő két védő között a labdát a bal oldalra bogolja, az oldalbíró zászlaja helyesen lent marad (mármint az enyém) és a balszélső a labdát a kapus mellett begurítja. Gól, 2-1! Még tizenöt perc van hátra a meccsből, az edző lehívja a pályáról Gusztávot. Nagy taps. Ő egyből az edzőhöz megy, ugyanis arra volt kíváncsi, hogy még játszik-e a hátralévő percekben? A válasz nem nyugtatta meg egészen: lehet, a végén. Alig telt el négy perc és az ellenfél egy lesgyanús helyzetből kiegyenlít, sajnos a kolléga nem intett be. 2-2. Két perc után az edző úgy dönt, hogy az eddig jobb-középpályán játszó Gusztávot immár előretolt csatárként küldi vissza. És a bizalmat meg is hálálta: öt perc leforgása alatt két gólt lőtt, mindkettő a hosszú-sarokba csorgott be. Eddig a hatalmas örömet én magamban tartottam, de a harmadik gólja után (ezt a sportágban "hat-trick"-nek nevezik) a hatalmas ujjongás közepette csak annyit mondtam a szülőknek "this is my son", azaz ez az én fiam! A meccsnek vége, a gyermekek ölelkeznek, én a középpálya felé szaladok és elmagyarázom a középbírónak,hogy a második gólnál nem emeltem fel zászlómat, mert a középvédő mélyen bennmaradt. Ő is látta, mondta. Kezet fogunk a játékosokkal és máris az "öröm-apa" lehettem. Ez tényleg nem semmi! Nem volt végig játékban, de a három góljával a meccs embere lett. Még az ellenfél edzője is külön gratulált. Ez pedig sokat elmond!

A meccs előtti pillanatok

A sáros pálya

Az oldalbíró, amikor saját fiának lest int be

A meccs egyik pillanat

A hat-trick után büszkeséggel mutatja saját mezét

Meccs utáni picnic, a hozzávalókat jelen alkalommal mi szolgáltattuk

És a boldog családi kép

2. Gusztáv és Lage közös születésnapi bulija
Szombat, Október 1.

Igen, tudom, Gusztáv születésnapja 20 napja volt, de most egy Svédországból jött osztálytársával együtt közös születésnapi bulit tartottak. A svéd család is másfél hónapja van itt és egy évig ülnek. Egy házat bérelnek, itt tartottuk meg közös születésnapjukat. Az egész osztály meg volt híva, abból 15-ön jelentek meg. A sikeres születésnapi party-ról a képek beszéljenek: