Alcatraz szigete
Hétfő, Október 10.
Ünnepnap Amerika
szerte, de az államokban más és mást ünnepelnek. Európai szemmel Kolumbusz
Kristóf 1492- amerikai partraszállását ünnepelnénk (a Vangelis
szám sokunknak ismerős és tetszetős). Nekünk ezt tanították, ebben a szellemben nevelkedtünk fel és büszkék is
vagyunk (voltunk) arra, hogy ez az olasz ember „felfedezte Amerikát”. Ezt a
partraszállást ünneplik a legtöbb amerikai államban, de nem
Kaliforniában. Persze itt is vannak
emberek, csoportok, közösségek, akik ezt ünneplik, de a figyelem központjában
mégis más áll. Az “Indigenous peoples”, az
indiánok (http://hu.wikipedia.org/wiki/Indi%C3%A1nok). Ők bizonyára nem büszkék
Kolumbusz tettére, egyenesen gyilkosként emlegetik. Az európai kolonizálás
Amerika földjén bizony sok életet követelt az őslakos és a földeket birtokló
indiánok részéről. Éppen ezért ezen a napon az 519 éve tartó indián ellenállás
(kitartás) és a szent föld védelméért folytatott harcra emlékeznek és hívják
fel a figyelmet.
Kurt felügyelő tanárom hívott meg
erre az eseményre, örömmel is fogadtuk. Az egyedüli szépséghiba abban állt, hogy reggel 4-kor kellett
kelni, ugyanis 5 órakor már a San-Francisco-i kikötőben kellett lenni, ahonnan
hajóval Alcatraz szigetére kellett utazni. A leírtak szerint cselekedtünk és
fél hat környékén már a szigeten voltunk a többségben indiánok, leszármazottai és "szimpatizánsai"
körében. Hagyományos indián táncok, dobolások és kis szónoklatok alkották a
megemlékezést. Azért ilyen kora reggel, mert tulajdonképpen a napfelkeltét
ünnepeltük (a képek alapján nyomon lehet követni), csakhogy a szemerkélő eső és
a köd miatt ezt nem lehetett látni. Miért Alcatraz szigete? A hatvanas évek végén, 1969-ben a szent föld védelmének egyik szimbólumává vált, amikor az indiánok úgy
tiltakoztak egy a szigetet érintő modernizációs ügy kapcsán, hogy elfoglalták azt és két éven keresztül ott éltek (
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alcatraz-sziget#Indi.C3.A1n_okkup.C3.A1ci.C3.B3) A környék unitáriusai is
segítették őket (a közvéleménnyel ellentétben), ugyanis egy áram-generátort
adományoztak a sziget lakóinak.
Nagyon örvendtünk annak, hogy ilyen élményben volt részünk.
Lelkileg nagyon megérintett, erdélyi magyar emberként könnyen átéreztem az
elnyomott indiánok helyzetét. Ügyük Amerikában a mai napig sem rendezett, egyes államokban rezervátumokban
élnek és az egyik legszegényebb közösségként vannak nyilvántartva. Külön
nemzetként nincsenek elismerve, mert ha ezt megtennék, akkor a jogokat is
megkapnák (nem furcsa az, hogy más nemzet tagja kell ezt megadja? Azt hittem
születésünkkel járó, Istentől kapott, mindenkinek kijáró EMBERI jog!) és az ősi
(indián) földeket is visszaigényelhetnék. Ezt pedig a mai gazdaság-centrikus amerikai társadalom nem akarja.
Az indián filmek kapcsán (Winnetou-flmek, Farkasokkal táncoló, Az utolsó mohikán, stb.) mindig is együtt-éreztem velük, de
ez a nap lelkileg is összekapcsolt. Értékelem Kolumbusz hajós és felfedező
tehetségét, de elítélem az őslakos indiánok elleni magatartását, az európaiak kolonizálását és annak
következményeit!
Szeretek
a barikád “ezen” oldalán állni. Egyelőre csak tanulok és figyelek. Ugyanezt
teszik a napokban az amerikai emberek is, akik egyelőre együtt-érzően figyelik a
“Occupy Wall Streat ” (A Wall Streat utca
elfoglalása) nevet viselő mozgalom történéseit. Most már nálunk is van "Occupy Berkeley" névvel . Valami nekem azt sugallja, hogy
ebből valami csodálatos dolog fog születni, de nemcsak itt, hanem világszerte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése