Amerika erdélyi szemmel, ittlétünk mindennapjai: 20. Első Istentisztelet- Oakland

Vasárnap, Október 9.

Ösztöndíjam részét képezi, hogy ittlétünk alatt több unitárius-univerzalista gyülekezetben prédikálnom kell. A mai naptól kezdődően hónaponkénti kétszer, háromszor is angolul prédikálni fogok. Előkészített beszédem a erdélyi szórványsorsról szól, tulajdonképpen a 10 éves tapasztalataimat mondom el.

Az oaklandi gyülekezet (az erdélyi oklándi egyházközséggel testvér) temploma hagyományos, történelminek mondható (több 100 évesnél- itt ez már történelminek számít. Amikor azt mondtam beszédemben, hogy lupényi gyülekezetünk csak 102 éve volt alapítva - mindenki nevetett). Vasárnaponként két Istentiszteletet tartanak, az első inkább meditatív, a második mozgalmasabb (zenekar nyitja meg a szertartást, mindenki felállva énekel, táncol, a zene és a hangulat magával ragad). A templom egyik érdekessége, hogy a Starr King iskolát tulajdonképpen itt alakították meg, majd Berkeleybe költöztették (a nagy Berkeley egyetem is először Oaklandon volt).

Én úgy érzem, hogy jól sikerült. Kurt volt a kisegítő lelkész, ugyanis a gyülekezet lelkésznője 70 gyülekezeti asszony kíséretében egyfajta három napos kiránduláson, de inkább lelki együttléten vett részt.

Nem tagadom az elején izgultam, de belejöttem. A papi székben ülve hihetetlen erő vett rajtam, ugyanis zongorán Bartók Béla feldolgozásában a "Ha bemegyek, ha bemegyek a kolozsvári csárdába" című számot játszották. Koppándi Péter nagyapám jutott eszembe, kedvenc nótája volt. Sajnos ő már 24 éve nincs közöttünk.

A családom is jelen volt, Bev nevezetű bizottsági tag vitt el. Meghívására egy Thai vendéglőben ebédeltünk. Gusztáv már nem volt velünk, ő osztálytársa születésnapján volt hivatalos.

A gyülekezetről itt olvashatsz többet: http://www.uuoakland.org/

-koppandiz-